tifyty

pure Java, what else ?

Egájl Eszti Máson

Megterveztünk egy projektet. Jól megbecsültük, hogy mennyi energia, ráfordítás, óra, cukor, liszt stb kell a kakaós csiga elkészítéséhez. Aztán megterveztük részletesen, hogy pontosan hogyan is kellene tekerednie, mikor kerüljön bele a cukor, a liszt, és milyen irányba forogjon a keverőgép tárcsája. Aztán kiderült, hogy cukorbetegek is fogyasztani fogják a kakaós csigát, valamint gurtnik és gurmék ezért nem jó bele akármilyen kakaó.

És akkor nekiálltunk, és átterveztük, hogy gesztenye és durum liszt keveréke legyen az alapanyag, és xilit, aspartám és szarharin legyen cukor helyett. Igaz, ilyenkor más a tészta állaga, más hőfokú sütő kell, és más a trutymó viszkozitása is, ezért másmilyen keverőgépet kellett rendelni. Szerencsére a régi keverőgépet kvázi költségmentesen el lehetett dobni, az új meg a fejlesztés idejére amúgy is csak egy VM.

Közben az eredeti tervek szerint már nagyban keverni kellett volna a tésztát, darálni a krumplit és reszelni a sült húst. De tervezés nélkül nem lehet nekiugrani egy projektnek sem, akkor sem ha akármilyen agilisak vagyunk. Valami fogalmunk kell, hogy legyen arról, hogy mit is fogunk a végén kakaós csiga néven kipréselni magunkból. De nyugodtak voltunk, mert tudtuk, hogy az eredeti becslések elég konzervatívak voltak, és készítettünk már hasonlót, ha nem is kakaós csigát, csak éppen fahéjas kígyót, meg vasabival fűszerezett birkapéniszt. Ez is csak ugyanolyan csemege, mint amilyent az ügyfelek szeretnek. Ugyan nem mindig érthető, hogy miért, de nem is az a dolgunk, hogy megértsük, igaz-e? (Nem.)

A projekt menedzsment azonban nem volt ilyen nyugodt, mert a számok azt mutatták, hogy a kakaós csiga nem lesz kész karácsonyra, amikor is piacon kell lenni a vásáron, különben minek az egész. Így aztán az egyik hajnali merevedés során (gy.k. a standup meeting-re gondolok) elhangzott a következő mondat:

Újra kell esztimálni az effortot úgy, hogy a kakaós csiga rilízelhető legyen karácsonyig.

Nincs ezzel semmi gond. Megcsinálod fiam, és kész! Mert ha nem, akkor … na akkor mi lesz? Mivan, mivan, mivan? Nem kell szembenézni a realitással, ki kell adni a parancsot, és akkor meg lesz! Ilyen egyszerű. Ez a projekt menedzsment. Kihozni az emberekből ami bennük van! Hogy mi van az emberekben, arról meg a projek menedzsernek sok éves a tapasztalata, bár talán ha egy sebészt, vagy proktológust megkérdezett volna, pontosabb ismeretei lennének.

De nem baj. Becsülünk, vagy kicsülünk, mi itt együtt csücsülünk, azt majd mondunk valamit, hogy meddig tart a feladat. Konzervatívan becslünk, hogy legyen tartalék akkorra amikor a projekt menedzsment majd benyomja a turbo búsztot, a projekt menedzsment meg tudja, hogy van tartalék, hiszen mindig is volt, hiszen a programozó, fejlesztő egy lusta állat, mindig alulbecsül. És így éldegélünk egymással szórakozva, ismerve a másikat, és ha néha nem becsülünk elég nagyot, akkor elcsúszik a projekt, és olyankor balhé van.

Így kell ezt professzionálisan csinálni?

Díszklémer: (olyan klémer ami semmire se jó, de szép) A fenti történet nem a mi pékségünkben történt, és bármi hasonlóság élő, halott, élőhalott, még meg sem született vagy bármilyen más személyekkel, tárgyakkal, emberek tárgyakkal, tárgyak tárgyakkal… szóval nem valószínű.

Akit meg részletesebben érdekel, az olvassa el a Clean Coder című könyvet.

8 responses to “Egájl Eszti Máson

  1. GZsolt március 15, 2014 8:56 du.

    Valahonnét ismerősnek tűnik a dolog… 🙂

  2. mig8 március 18, 2014 7:58 de.

    Hát próbálod viccesen felfogni, de ez most vhogy nekem nem megy. Illetve ha ez így menne, akkor az még talán tűrhető is lenne. Csakhogy a vezetés bevállal mindenféle határidőket, amik persze tarthatatlanok (most is egy ilyenben vagyok benne). Már eleve nagy a nyomás, hogy mindent alulbecsüljünk (nem azért, mert a programozó lusta állat) és amikor még szó sincs túlóráról, már akkor is mindenki túlórázik. Most már hivatalosan is el van rendelve a túlóra, de mindenki tudja, hogy kötbérezés lesz.

    Ja és a legszebb: az utolsó pillanatban bejelentett megrendelői változtatások. Nem, nem a “cséncs rikveszt”, mert azért fizetnie kellene. Hanem az, hogy amikor meglátja a terméket, akkor közli, hogy “dehát ennek nem is így kellene működnie, ez így túró”. És mit csináljunk mi, fejlesztők? Jöjjünk be hétvégén is túlórázni, különben…

  3. kirunews március 26, 2014 3:04 du.

    Kösz a könyvajánlást, beszereztem, elolvastam. Az egyik legjobb könyv amit szoftverfejlesztésről olvastam.

  4. tamasrev március 28, 2014 5:20 du.

    És az még nem is volt, hogy: az ügyfél csak akkor fogja elnézni a cukor-nemcukor szarakodást, ha szállítunk neki laktózmentes túróstáskát is. Természetesen azt is karácsonyig.

  5. Bence Sarosi március 22, 2017 3:03 du.

    ezgéremzében gyögyörüledt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: